Bio Integral Matrix

A személyes egészség


Nem kell sok hozzá, és az emberiség elkezdi meghódítani, benépesíteni a bolygókat. A külső világot dühödt kíváncsisággal igázzuk le. Ugyanakkor az a kérdés, hogy mit jelent egészségesnek lenni, mindegyikünket enyhe sokkhatásként éri : erre a kérdésre a legkülönbözőbb, helyenként egymásnak ellentmondó válaszokat adjuk.
A hagyományos orvostudomány szintén nem jutott túl messze a kérdés értelmezésében : ha semmid sem fáj, a fiziológiai funkcióid mutatói és a pszichológiai adataid az átlagolt statisztikai adatok skáláján bizonyos határok közé esnek : akkor egészséges vagy.
Az ezoterikus irodalom hatalmas mennyiségű anyaga is csak hasonló szintű tanácsokig jut el : ha egészséges akarsz lenni – légy egészséges. A jóga meditáció, relaxáció, csi-kung, stb. egymást túllicitálva ígérik, hogy egészségessé tesznek, nem válaszolva a kérdésre - ez mit is jelent ?
Ezeket a sorokat azoknak a gondolkodó és óvatos embereknek írom, akik nem akadnak fenn a divat hálóján és nem ájulnak el a “Life spring” ( életforrás) következő hullámának lelkesedésétől.
A sokévi orvosi és úgynevezett bioenergetikai - vagy inkább gyógyítói – gyakorlat sokszor bizonyította annak a fontosságát, hogy tudjuk a beteg számára konkrétan mit jelent - egészségesnek lenni. Hol van Ő ebben az értelemben ? Milyen az Ő egészségi állapota ? Merre kell menni, mihez kell tartani, Ő maga hogyan értékeli a saját egészségi állapotát ? Ha az embernek hiányoznak az önértékelés kritériumai, akkor annak kénytelen hinni, aki jobban a bizalmába férkőzik. Hogy ez milyen megfontolásból történik, annak már nincsen jelentősége, mert alapjában a segítő is tudja, hogy meg kell szabadítani az embert a fájdalmától, daganatától, fertőzésétől, stb., vagyis az úgynevezett betegségtől.
De gyakorlatilag senki nem ad személyre szabott, megelőzési tanácsokat. A XVI. Század romanticizmusa és a XX. Század gyakorlatiassága sem külön-külön, sem együtt nem adták meg a hagyományos orvostudománynak azt az egyesítő elvet, ami a komplex gyógyító tudomány alapja lehetett volna.
A paradigmaváltási erőfeszítések olyan benyomást keltenek, mintha egyetlen hatalmas szövetdarabbal akarnák bestoppolni az agyon használt, sokszor foltozott köpenyt. Mit tehet ilyen helyzetben az egyszerű, de gondolkodó földlakó ? A saját tapasztalata, józan esze és intuíciója alapján elfogadja az egyik fajta szereket és módszereket, és visszautasítja a másikat. Miért teszi ezt ? Próbáljuk meg megtalálni a célt, azután meghatározni, hogyan érjük el. Ez nem tudományos erejű, mivel nem tudom ígérni a kísérlet megismételhetőségét, ugyanakkor nagyon hatékony, gyakorlatilag a néhány nem bonyolult szabály betartása esetén mindig eredményes.
Az első, amit tennünk kell, emlékeznünk kell. Fel kell idéznünk azt a pillanatot, órát, napot, hetet vagy hónapot, amikor úgy éreztük, hogy erőink teljében voltunk, telve örömmel, boldogsággal, szeretettel és sikerrel, amikor szinte énekelt a testünk minden sejtje, a lelkünk eltelt életerővel, az agyunk tiszta volt és világos, összességében azt az állapotot, amelyet joggal nevezhetünk a saját, személyes, egyéni teljes egészség állapotának.
Nagyon fontos, hogy az emlékezés pontosan, a konkrét dátummal, életkorral történjen, általában ez egy 18 és 30 éves kor közötti időpont, kisebb eltérésekkel.
Úgy gondolom, nincsen olyan ember, aki legalább egyszer ne érezte volna ezt az állapotot.
Tehát emlékezni kell, és megjegyezni a pontos dátumot. Ez az a nap, amikor az egészségi állapotunk 100 %-os volt.
Az összes többi állapotunk – a nem teljes egészség állapota.
Azt mondják – ez lehetetlen ? Hogyha ez már egyszer előfordult, akkor ehhez már lehet közeledni, ez a személyes és statisztikailag átlagolt egészség keresésének iránya.
A következő lépés - mondogassa magának és ismételgesse lefekvéskor illetve felébredve : Én akarom, hogy egészséges legyek, amilyen voltam életemnek ebben az évében ezen a napon.
Át kell itatódni azzal az érzéssel, hogy “ Én akarom !”
Ehhez csatlakozik a következő rész : Lehetek én olyan egészséges, amilyen voltam életemnek ebben az évében ezen a napon ?
Végül : Olyan egészséges leszek, amilyen voltam életemnek ebben az évében ezen a napon !
Ez az Ön személyes képlete, csak magára érvényes, személyes, a 100 százalékos szint jellemzője.
Az Ön személyes kritériuma most majd segíti felfűzni, mint a gyöngyöt a fonalra, a személyesen az Ön számára hatékony szereket és módszereket, mivel ami nem segít közeledni hozzá napról napra, az nem az Ön útja, hogy csak időlegesen vagy végleg, az is kiderül.
Ebben a közelítésben egy másik dolog a fontos : ha Ön beleérző és figyelmes, senki sem fogja tudni Önnél jobban értékelni az Ön állapotát, a gyógyszerek és gyógyítás, a jóga a meditáció, fizikai edzés vagy zenehallgatás hatását. Szükséges, hogy mindannyian megtanuljuk hallgatni a testünk jeleit és meghallani a szervezetünket.
Ennek a célnak a megvalósítása érdekében 1995 óta 2 magyar és 2 kolumbiai cég is azon munkálkodik, hogy a Föld összes lakosának egészségét a lehetséges maximálisan módon javító, komplex megközelítésű programját bevezesse.
Ezen munka keretei között indult a bioenergetikai kalapok, és 2003-ban pedig a “T-Uránia” ásványvíz gyártása, amely magába foglalja a természetes víz szomjoltó és gyógyító jellegét.
A sajátossága azon alapszik, hogy a Földi természetben előforduló forrásvizek csak 1-2 hónapig adják a legjobb minőséget, a maradék időben a gyógyulás szempontjából kevésbé hatékonyak. A közös kutatások lehetővé tették, hogy a természetben csak korlátozott ideig magas gyógyító minőségű vizet folyamatosan, a víz kifejtésének helyétől és idejétől függetlenül biztosítani tudjuk.
A gyógyító hatás annak köszönhető, hogy az ember elkezd figyelmesebben, nem rögeszmésen, csak nagyobb figyelemmel viszonyulni saját magához.
Mindaz, amit teszünk, ahogyan élünk, az rombolhatja vagy őrizheti a teljességünket, egészségünket. Az életet lehetetlen leélni feszültségek, dühkitörések, bánatok stb. nélkül, mint ahogyan az időjárás sem képzelhető el esők, zivatarok nélkül. De ugyanakkor minden vihar után jön a nap melege, az est hüvöse.
Ugyanígy az egészség megóvása során mindegyikünk személyes célja lehet a legjobb állapota, amelyet élete során valamikor átélt, nem ez állapot iránti vágy, nem a sajnálkozás az elmúlásáról, hanem az emlékezés rá és a közelítés hozzá. Ebben segítségünkre lehet bármilyen eszköz : az étel, a testnevelés, olvasás, meditáció, a zene , a szerelem – és minden olyan egyéb, amivel tele az élet és ami megtölti az életet.
Így megkaptuk a jó egészség személyes irányvonalát, ismertté vált a hozzá közeledés stratégiája. Kíséreljük meg általános foltokban felvázolni a személyes gyógyulási program létrehozásának sémáját, megtalálva mindennek – az u.n. pozitívnak és a negatívnak is – az adekvát helyét.
Mi mindnyájan fogyasztók vagyunk, ezt nem lehet elkerülni.
De az a feladat, hogy megtanuljuk, hogyan lehetünk fogyasztóból felhasználókká, vagyis tudjuk kiválogatni a jobb dolgokat. Ez létrehozza azt az alkotói látás- és gondolkodásmódot, amivel saját egészségünk alkotójává, életünk építőjévé válhatunk.

Az emberi egészség új fogalma és filozófiája


Az emberi egészség új fogalma és filozófiája
Az ókor embere nem sokat bajlódott az egészség fogalmával. Egyszerûen igyekezett Istennek tetszô életet élni, így remélvén megtalálni helyét a Föld és az Univerzum, anyagi lét és szellemvilág között. Ezt ma úgy fogalmaznánk, hogy "EGYSÉGKERESÉS". Ekkor a testi, vagy lelki bajokkal küzködô embereknek a tudós papok, vagy sámánok igyekeztek segítséget nyújtani. A szemléletbôl adódóan nem azon igyekeztek, hogy kutassák az egyes betegségmegnyilvánulás szervi, szerkezeti okát, hanem az egységlátásukból következôen az emberben lévô rendet igyekeztek visszaállítani.
        Nem sokat változott a helyzet a fôfoglalkozású kirurgusok megjelenéséig. ôk rátaláltak a betegségekre. Keresték a szervekben az okot. Megteremtették az analízist.Ez a folyamat mind a mai napig tart. Szinte tökélyre vitte a mai orvostudomány a szervanalízist. Pontosan ismertek az egyes szervek felépítései, mûködési mechanizmusuk. Tudott dolog, hogy milyen biokémiai összetételû testnedvek áramolnak a megfelelô edényekben és mi célból. Szétszedtük az embert már a legkisebb elemeire, tudjuk, hogy ez a biológiai "gôzgép" hogyan mûködik, de összrakni elfelejtettük. Nincsenek jelenleg olyan elmék, akik pontosan ismernék az analízist és egyben a szintézist, az ember egészének a mûködésében. Megfigyelésem szerint, a holisztikus szemléletet hangoztatók is csak beszélnek arról, hogy ennek a szellemében gyógyítanak. A valóság az, hogy legfeljebb törekszenek rá.. Függetlenül attól, hogy hagyományos nyugati típusú, vagy un. Természetgyógyászati megközelítésrôl van e szó, a mai ember sem jutott közelebb az egészség fogalmának a meghatározásához.
Feltéve néhány kérdést, próbáljuk megérteni az egészség kérdésének hihetetlen bonyolultságát. Mi az egészség? Hol tárolódik? Hogyan mérhetô meg? Meg lehet-e óvni? Minden emberre ki lehet-e terjészteni az egészség meghatározásának egységes elveit? Mondhatjuk-e azt, hogy az egészség fogalma független attól a kortól amelyik korban éppen élünk? A Földnek, amin élünk van-e kölcsönhatása az egyén egészségére vonatkozóan? Bele kell-e nyugodni, hogy az egészség az életkor elôrehaladásával folyamatosan csokkenô görbe szerint hanyatlik? Életmód, táplálkozás milyen összefüggésben áll az egészséggel?
A kérdések még tovább záporoztathatóak. A válaszok már egymástól nagyon eltérôek lehetnek. Mégis kell találni egy legkisebb közös nevezôt, ami segít eligazodni abban, hogy személyre vetítve adott idôben milyen arányban áll valakinek az egészségi állapota saját ideális potenciális lehetôségeihez. Ennek az ismeretében lehet ugyanis eldönteni, hogy hol végzôdik a prevenció, és hol kezdôdik a gyógyítás. E-nélkül marad a mai állapot, miszerint: ha semmid sem fáj, a fiziológiai funkcióid mutatói és a pszichológiai adataid az átlagolt statisztikai adatok skáláján bizonyos határok közé esnek, akkor egészséges vagy. Megelégszik-e valaki ezzel saját magára nézve, ha netán valaki elárulná neki, aki sejtmûködésébe és tudattalan tartományaiba is bepillantva azt látná, hogy bizony már elindult a sejteknek egy olyan mérvû burjánzása, ami már rákos eredetûnek tekinthetô? Gondolom ez már igen nagy nyugtalanságot idézne elô bárkiben. Tekinthetô-e ezek alapján valaki egészségesnek, aki pusztán annak a definíciónak felel meg, hogy paraméterei nem térnek el az átlagtól, és nincsenek különösebb panaszai és egészségesnek gondolja magát? Gondolom egyetértenek abban, hogy valamilyen gondoskodást igényel az az ember, akiben jóllehet látensen, de elkezdôdtek már degeneratív folyamatok.
A cikk elején feltett kérdések megválaszolása lehetetlen egy igen egyszerû, de mégis forradalmian új megközelítés nélkül, ami Dr Lee Edouard ovos-gyógyító-pszichiáter-kulturantropológus nevéhez fûzôdik. Az ô által javasolt módszerrôl saját maga azt mondja, hogy nem felel meg a tudományosság igényének, mivel nincs meg a kísérlet megismételhetôségének a lehetôsége. A módszer ugyanis a lehetô legszemélyreszabottabb, olyannyira, hogy másnál biztosan nem mûködik. A kísérletet elvégzô személy esetében ugyanakkor, ha néhány nem túl bonyolult szabályt betart, mindig sikerrel járhat.
Az egyéni egészség maximális szintjének a megtalálásához Dr. Lee a következôket ajánlja " Emlékezetében idézze fel azt a pillanatot, órát, napot, hónapot, évet, amikor a legjobb állapotában volt: fizikai, érzelmi, intellektuális, lelki szinten, amikor a test, az ész és a lélek egységesek voltak, és a dalukat a Világmindenséggel összhangban énekelték. Amikor minden lehetségessé vált, minden út nyitva állt, és a boldogság túltengett Önben. A betegség és a gyengeség, ha jelen is voltak, valahová messzire számûzve. Emlékezzen erre az állapotra, szánjon erre egy kis idôt. Ha ezt világosan látja maga elôtt - az elsô lépést megtettük. Ez az Ön saját, személyes egészségének a 100%-os szintje. Minden egyéb állapot ennél kevesebb. Most mérje fel, milyen az állapota most. Egy térképet kapott így két ponttal - honnan (most) és hogy hová ( a 100%) kell tartani. A következô kérdés: a hogyan? Ehhez szükség van az Ön akaratának minden erejére: akarom-e ezt? Ha igen, akkor át kell hogy itassa a lélek összes részecskéjét, a testének minden sejtjét. Ha úgy érzi, hogy az akaraterô elegendô, - el lehet indulni. Ez az út mindenki más számára ismeretlen, és csak Ön mehet rajta. Azok akik már túljutottak rajta, csak különbözô javaslatokat adhatnak, amelyek felhasználása csak Önön áll. "Lehetek olyan egészséges, mint az életem ennyi idôs korában voltam ( a pontos dátummal és az érzések felidézésével)" - ez a neve ennek a fázisnak. A "Lehetek" erôt és lelkesedést ad az elôrehaladáshoz.
"Olyan egészséges leszek, mint az életem ennyi idôs korában voltam" - ez már a megvalósulás fázisa. Ezután ezeket a fázisokat egy képletté kell összerakni: "Akarok,- lehetek és leszek olyan egészséges, mint életem kitüntetett korában voltam. Nincs szó arról, hogy meditáljon, vagy levitáljon, csak akarja.
Ez a belsô része a dolognak. Nem kevésbé fontos a külsô része sem. Az étel, az ital, az életmód, a ruházat, a munka, az érzelmek, a gondolatok, - mindez átfonja azt a dolgot, amit mi egészségnek nevezünk."
Belátom, Dr Lee-nek ez a fenti megközelítése az egészség fogalmáról az elsô olvasatra inkább afféle ezotérikus lánymesének tûnhet.mégis rendkívül fontos a mai idôkben, hogy mindenki találjon a saját maga számára egy tudatos megközelítési formát egészsége adott állapoptának a megértésére. Kell egy ideális bázis ahhoz, hogy mindenki meg tudja közelíteni a saját, csak reá jellemzô egészségi állapotszintjét. Ezen a bázison állva már nem fogja senki a saját lehetôségeit a másokéval összevetni, hogy ezekhez viszonyítva ô milyen egészségi állapotban van. Innentôl elkezdhetô már egy egyéni munka, ami arra irányul, hogy igyekezzék saját ideális állapotát visszanyerni, majd mindezek után továbbfejleszteni a saját adottságokat és lehetôségeket.
A fenti biztató lehetôségek gyakorlati megvalósításához ideje megfogalmazni az egészséges élet megvalósításának a feltételeit. Kell tehát egy új egészségdefiníció, ami már nem azon az alapon áll, hogy az egészség nem más, mint a megnyilvánult betegség hiánya. Definíciószerûen: Az egészség az az állapot, amikor az ember a saját sorsa által rendelt út totális keresése és idôarányos szakaszainak a megragadása szerint vezeti életét. Ebbe a keresésbe beleférnek sikerek éppúgy, mint a kudarcok. Ha tudja az ember, hogy mind a sikerei, mind a kudarcai egyéni sorsához kapcsolódó életjelenségek, akkor nem kell, hogy károsítsa egészségét felesleges aggódás, vagy éppen teljesen felesleges erôlködés, hogy megerôszakolja saját sorsát. Ez úgy is teljesen felesleges erôfeszítés. Persze ez nem valamiféle passzivitásra, lustaságra szóló felhívás, hanem csak annak az érzékeltetése, hogy mindig tudni kell, hogy mikor van ideje az aktivitásnak, és mikor van szükség több befeléfordulásra. Az anyagi javak korlátlan hajszolása teljesen felesleges erôfeszítés, mivel minden embernek valahol lelke legmélyén éreznie kell, hogy megadatik-e számára a földi javakból bôségesen részesedni, vagy éppen beosztóbban kell az életét vezetni. Ezeknek a figyelembe vételével sokkal kevesebb olyan tényezôt viszünk be életünkbe, ami felôröli egészségi állapotunkat. Sokkal bölcsebb életvezetést valósíthatunk meg, ha tudjuk, szegénység, vagy gazdagság majdnemhogy független az elhatározásunktól, vagy az erôfeszítéseinktôl. Nagyon korlátozott az a játéktér, ahol lehetôségünk van ezen változtatni. Saját sorsát minden ember sokkal harmonikusabbá tehetné, ha inkább azzal foglalkozna, hogy megkeresse saját életfeladatát a saját lehetôségeinek a keretei között. Ha tudná minden gazdag ember, hogy a gazdagságának a földi célja nem a további korlátlan növekedés, csak önmagáért a növekedésért,- mivel ez inkább a rákhoz hasonlítható növekedés - hanem értelmes, az emberiségi evolució irányában tett erôfeszítés a lényege megszerzett, vagy öröklött gazdagságának. Gondoljunk csak bele, hogy micsoda anyagi potenciálok halmozódtak fel maroknyi embercsoport kezében, amivel gyakorlatilag szinte korlátlanul támogathatnák a kollektív emberiségi fejlôdést, ezzel szemben újabb rabtartásra rendezik be a világot. Sokkal kisebb anyagi lehetôségek közepette építettek civilizációk örökbecsû alkotásokat, - piramisokat, templomokat, partheonokat - ezekkel segítve koruk emberének szellemi, spirituális fejlôdését.
Jelenleg az emberi, emberiségi fejlôdésnek azon a szintjén állunk, -ahol már nincsenek szakrális vezetôk államok élén, akiknek küldetésük alattvalóik szellemi fejlôdésérôl gondoskodni- így egyetlen lehetôség minden ember számára saját individuális fejlôdésérôl gondoskodni. Ma már nincs ember a Földön, aki ezt a felelôsséget átháríthatná valaki másra. Így az egészséget is mindenkinek magának kell megóvnia. Nem az a feladat, hogy orvosok gondoskodjanak a megbomlott egészség helyreállításáról, - mivel ezesetben csak egy alacsonyabb minôség visszaállítása valósulhat meg - hanem mindenkinek saját feladata az újtípus prevenció technikájának az elsajátítása. Ez pedig csak úgy valósulhat meg, ha sohasem engedjük kikerülni figyelmünk fókuszából egyéni sajátosságú életutunk követését.
Harsányi László

Hogyan pusztítsuk el a "PÓKOT"?


        Az 'Amrita Bardo Thodol Express' tanfolyam Kolumbiában született. A tanfolyam maga mindössze 2 napig tart, de az eredményein nem lehet eleget csodálkozni. Már több mint 1500 ember próbálta ki magán a valódi átalakulást : javult az egészségük, az intellektuális képességeik, az érzelmi és érzékelési rendszerük. Az ember mintha felébredne, és körbenézve megérti, hogy addigi élete vakon folyt. Ámulatra méltóak a külsôben bekövetkezett változások is. Az ember hirtelen megfiatalodik. Megváltozik az arckifejezése, az arcjátéka. Gyakran gyökeresen, és a saját maga szempontjából jó irányba megváltoztatja az egész életét.
Mindenekelött, ismerkedjük meg az 'Amrita Bardo Thodol Express' új személyiségfejlesztô technika megalkotójával, Li doktorral. E megismerkedést kezdjük a gyökerektôl. A koreai nemzetiségû Li Eduárd Oroszországban született. Családjában a férfi ágon sok nemzedék óta foglalkoztak a gyógyítással Koreában, Japánban és Kínában is. Az ô ereiben is folyik kínai és japán vér a koreai mellett. Eduárd nevelésével fôleg a nagyapja foglalkozott. ô egy hírneves gyógyító volt, a pulzusdiagnosztika ismeretében régi gyógyászati módszereket, és gyógynövényeket használt, valamint energetikával is foglalkozott. Sok ezer kilométer távolságból is jöttek hozzá a gyógyulásra vágyók, akik hallottak ennek a sokak számára titokzatos embernek csodálatos, gyógyító mûvészetérôl. Halálukon levô embereket is hoztak hozzá, akiknek visszaadta az életüket. Jöttek hozzá tanácsért az arra rászorulók, és ô segített megoldani minden bonyolult szituációt.
Eduárd elbeszélése alapján kirajzolódik e rendkivüli személyiség képe. Fizikailag erôs, mûvelt, bölcs ember volt. Nem meglepô, hogy általános tisztelet és esetenként hódolat vette körül. Mindig úgy tett - a kicsi és a nagy dolgokban is -, ahogyan a helyzet megkövetelte, és mindig jól döntött.
Kellemes volt vele társalogni, bár ezt nem mindig tette könnyûvé finom humora, és sziporkázó intellektusa. Ha valaki dicsekedett, vagy szánalomra méltónak, szerencsétlennek tetette magát elôtte, ô nagyon élesen pellengérre állította az illetô 'legfájdalmasabb, legérzékenyebb érzéseit'. Hiába akartak vele ravaszkodni, átlátott az emberek szándékain.
Tudod, elég nehéz az embernek megtanulnia - mondta egyszer nekem Eduárd, amikor a nagyapjáról mesélt -, hogy saját magához a szokásos komolyság nélkül viszonyuljon. Hiszen mi különösen fontosnak és komolynak veszünk mindazt, ami bennünket személyesen érint. A nagyapám szúrkálódásai különösen fájdalmasak voltak gyermeki 'fontosság' érzetem számára, és gyakran túlzott 'önsajnálatot' ébresztettek bennem.
Eduárd nevetve mesélte, hogy a nagypapája 'tréfáinak' eredményeképpen gyakran került 'egyszerûen illetlen' állapotba, amelyeket hosszas és keserves sírás követett, az energetikával való foglalkozások pedig néha olyan rettenetet ébresztettek, hogy nadrágot kellett cserélni.
Márpedig a gyermek Eduárdban túltengett a fontosságának érzete. Hiszen alig három évesen már résztvevôje volt a családi vének tanácsának, ráadásul ott magas poziciót töltött be. Akkor természetesen még nem értette, hogy a tisztelet nem személy szerint neki szólt, hanem származásának, mert egy herceg egyenes ági leszármazottja volt. Ezért a származásának megadott rituális tiszteletet, mint neki természetesen járót fogadta. Ahogy növekedett, ez a fensôbbségi érzés vele együtt nôtt. A nagyapa tréfái pedig éppen ebben a 'fensôbbségi' érzésében alázták meg.
Ugyanakkor a családban Eduárd volt az egyetlen gyerek, akinek megadatott az a hatalmas privilégium, hogy a nagyapja 'varázstudományát' megtanulhatta. Csak ôvele foglalkozott a nagyapja személyesen. De ô abban az idôben boldogan átengedte volna bárki másnak ezt a privilégiumot. A tanulás nagyon, nagyon nem volt egyszerû dolog. Sok olyan dolog tartozott bele, amit most, amikor már tudja hogy miért volt rájuk szükség, akkor is csak összeszorult szivvel idéz emlékezetébe.
Csak miután kamaszként kiállt egy sor próbát, kezdte a nagyapja ôt is magával vinni 'bölcsességkutató' utazásaira. Szibériai sámánokhoz utaztak, és az Altáj hegységben is sok sámán szertartáson vettek részt. Ott sok olyan szokatlan dolgot megtanult Eduárd, amelyeknek a mély értelmét csak évek múltán találta meg. Tanulmányozta gyógyító módszereiket, a gyógynövények használatát, és sok olyan dolgot, ami késôbb nagy segítséget jelentett saját munkájában.
A nagyapa tréningje nem volt könnyû. De a legbonyolultabb szakmai vagy magánéleti problémák megoldásához is támaszt nyújt. Természetesen, a kutatás hosszú évei alatt Li doktor bizonyos dolgokat átértékelt, más dolgokat hozzáadott a tanultakhoz, de változatlanul nagyon hálás bôlcs mesterének.
Egy beszélgetés során Eduárd, hogy alátámassza azon kijelentését, mely szerint 'a halál lehet az egyetlen igaz tanácsadónk az élet dolgaiban, ha elég komolyan veszük saját halandóságunkat', elmesélt egy esetet, amely akkor történt vele, amikor egyetemistaként egyedül utazott az Altáj hegységbe gyógynövényekért.
Az elsô napokban egy hihetetlenül erôs, mindent elnyelô félelem vett rajta erôt : a teljes magány, a tajga, a hegyek, medvék, farkasok, vadmacskák .... Úgy érezte, hogy minden perc az utolsó perce lehet. Néhány napig nem volt képes sem enni, sem aludni. De a természet kiköveteli a magáét, különösen, ha az ember alig múlt húsz éves. Eljött az idô, amikor az éhség és az álmatlanság erôt vett rajta. Akkor Eduárd talált egy magányos fát, alája telepedett, hogy konzervbôl elverje az éhét. Maga elé képzelte élesen, aprólékos részletességgel, ahogyan alvás közben rátámad egy medve, híúz, vagy valamilyen más ragadozó.... A félelme elképesztô színességgel a lehetséges variációk tárházát jelenítette meg. Ekkor meglátta azt a nagyon vékonyka szálat, amelyen az ember - jelen esetben az ô élete is - függ...
Ez volt az a pillanat, amikor saját halálát realitásként tudta elfogadni, és át is adta magát teljesen ennek az érzésnek... A fejében szélvészként száguldott át annyi gondolat, hogy alig gyôzte ôket átérezni... Hiszen micsoda élete van ! Lehet-e ilyen ostobán elfecsérelnie életét, lehet-e ilyen rosszul viszonyulnia magához, hogy elpocsékolja a számára elrendelt idôt ? Az élet egy nagy ajándék, amit örömmel és hálával kell tudni elfogadni.
Élni kell, nem pedig csak úgy tenni mintha élnél. Akár jól élsz, akár rosszul, akár örülsz, akár szenvedsz eljön a 'te órád'. Hirtelen egy kárörvendô gondolat villant az eszébe : ha egyszer így beijedtél, akkor fordulj vissza, nincs értelme megjátszani magad. Ha pedig úgy döntöttél hogy elôre mész, akkor ideje levenni a partedlit...
Megérezte, ahogy a félelme alábbhagyott. Harapott néhány falatot, ám mielôtt elaludt volna, végig gondolta a védelmi lehetôségeit az éjszakai támadás ellen... Elôhúzta kését, elfedte nyaki artériáit, és félálomban tudatosult benne, hogy vihar van kialakulóban... Hajnali négy körül ébredt. Nem volt hideg. Meglepetéssel vette észre, hogy közvetlen környezete száraz, bár kicsit arrébb is sok jel utalt az éjszakai zápor erejére. Ugyanakkor a magányos hegyi fák a legvalószínûbb célpontjai a villámcsapásoknak is. De Eduárd ép és sértetlen volt, és egészen furcsa módon száraz.
Belehasított egy felismerés : 'Van egy Hatalmas erô, amely vigyáz ránk, csak vele, akár csak önmagunkkal szemben teljesen ôszintének kell lennünk'. Ahogy ezt végiggondolta, úgy érezte mintha hatalmas erô ömlött volna beléje. Felállt és elindult. Sok órát gyalogolt megállás nélkül, még enni is menet közben evett. Növényeket szedett, megpihent egy kicsit, majd tovább indult. Így teltek a napok.
Egyszer találkozott egy medvecsaláddal. Ha a kiváncsi bocsok észreveszik, és feléje indulnak, nem várhatott volna kegyelmet a medvemamától. De megúszta...
Sok mindent végiggondolt magányos útjának három hete alatt az Altáj hegységben, a saját életével, az élettel általában, az emberrel és az emberiséggel kapcsolatban. Mikor errôl mesélt, mosolygott.
"Ott a hegyekben sok mindent kellet átgondolnom, az addigi ismereteimbôl. Megértettem, hogy az ember azért él ilyen értelmetlenül és örömtelenül, mert nem értékeli a saját életét. Nem értékeli a neki adományozott perceket. Ahelyett hogy élne, csak szenved. A többség saját szerencsétlensége okozójaként bárkit kész bûnbaknak kikiáltani, csak saját magát nem, úgy gondolva, hogy annak a másiknak több köze van az ô életéhez, mint neki saját magának. Az ember halhatatlannak hiszi magát. Ha pedig valaki gondol is a saját halálára, csak olyan konteksztusban hogy : ' A halálom XY lelkét terheli...'. A halál az ember számára lényegében az, ami nem vele történik.
Az ember olyan, mintha félálomban lenne, kapirgálgatva a saját érzelmei között, nincsen a számára fontosabb, mint azt hallani, hogy ôt mennyire szeretik, mennyire tehetséges, szép és erôs - s a sort még lehet folytatni -, ugyanakkor a valaki által futtában elejtett szavak, hogy nincs ki mind a négy kereke, súlyos depressziót okozhatnak neki. Pedig az érzékelés arzenálja valójában a két végletre vezethetô vissza : nekem ez jó - rossz, örülök - szenvedek. De csak amikor az ember meglátja, hogy a híd az élet és a halál között milyen törékeny, akkor képes felébredni, hogy önállóan rendelkezzen az életével.
Miután észleltem hogy milyen vékony fonálon himbálódzik mindegyikünk élete, én is másképpen kezdtem viszonyulni saját magamhoz és az életemhez."
Eduárd más emberként tért vissza Szentpétervárra. Elsô idôben ôt magát is meglepte, hogy milyen élesen látja azokat a véget nem érô játékokat, amelyeket az életük helyett játszanak az emberek.
"Szomorú volt látni - emlékezett vissza - ahogy az emberek vég nélkül 'egércsapdákat' helyeznek el egymásnak, amibe rendszerint saját maguk esnek bele. Mint a vakok, nem látják a másikat. Mindegyikük a maga által létrehozott világ látszatában él. Ahelyett, hogy a reális világot tapasztalnák meg, a sajátjukat eröltetik a másikra... Mindezt pedig azért teszik, hogy magukat igazolják a másik elôtt...Nem látják és nem hallják a világot, ezért kerülnek gyakran ostoba, nevetséges és keserû helyzetekbe, amikor azután teljesen biztosak, hogy a bajt ennek és annak köszönhetik..."
Eduárd jól tanult, meglepve tanárait eredeti gondolkozásmódjával, rendkívüli emlékezôtehetségével, diáktársait pedig azzal a könnyedséggel, amellyel elsajátította a legnehezebb tananyagot is.
Az egyetem elvégzése után pszichiáteri internaturát végzett, és több ajánlatot kapott tudományos kutatói munka végzésére, köztük Natália Behtyerevától is, aki Oroszországban igen jelentôs szerepet töltött be a tudományos életben. Ezeket az ajánlatokat Eduárd visszautasította, mert neki gyakorlatra volt szüksége.
Li doktor egy pszichiáteri klinikán helyezkedett el dolgozni. Elôször beosztott pszichiáter, majd egy kórház pszichiátriai osztályának vezetôje lett. A kórházi munkája során sokat tett a gyógyítás módszertanának fejlesztéséért, új utakat keresett a lelki betegségek gyógyításában, alkalmazva a legújabb beszerezhetô egészségügyi berendezéseket. De nem mindig sikerült az új berendezések lehetôségeinek teljeskörû kihasználása, a technikához jól értô szakemberek híján. Ezért elhatározta, hogy elsajátítja a szükséges mûszaki mérnöki ismereteket, ezért újra beiratkozott az egyetem megfelelô szakára.
Életébôl 15 évet fordított a pszihiáteri munkára. De a nagyapja halála után szándékot és erôt is érzett magában ahhoz, hogy tovább vigye az általa megkezdett ügyet. A pszichiátriai kórház keretei - annak ellenére, hogy sok új, az ôsi Kelet tanításán alapuló módszert dolgozott ki - ehhez nem adtak lehetôséget. Csak egy járható út maradt, élesen megváltoztatni a tevékenysége irányát. Így Li doktor úgy döntött, hogy otthagyja a pszichiátriát, és egy új univerzális gyógyitási módszer elsajátításán fog dolgozni, amely a diagosztikától a beteg teljes kigyógyításáig tart. Gyorsan elsajátítja a pulzusdiagnosztikát, azután kidolgozza saját gyógyítási módszerét, amely a gyógyszeres kezelés mellett a gyógynövények, energetika, zene és hipnózis, valamint egyéb módszerek alkalmazását is tartalmazza. Általánosabban fogalmazva az orvostudomány, a pszichológia és a filozófia szintézisén dolgozik.
Hamarosan e szintézis egyedülálló sikerei nem csak Oroszországban, de Európaszerte is ismertté teszik nevét. A titokzatos doktor Li csodáinak, 'varázserejének' híre kizárólag gyógyítási eredményei révén terjed és nô legendává, bár ô maga igyekszik az árnyékban maradni. Azokban az években Li doktor sokat dolgozott saját módszerei tökéletesítésén, a betegségek elleni harc új útjainak keresésén, hosszú órákat töltve a könyvtárakban, és aprólékosan összeválogatva a sajátját. Hamarosan meg tud bírkozni a rák néhány formájával, gyógyítja a prosztata összes lehetséges betegségét, férfiakat szabadít meg az impotenciától, kezeli a túlápláltságot és sok más betegséget, amit a klasszikus orvostudomány gyógyíthatatlannak tart. Néhány év magánrendelési gyakorlat után gyakorlatilag minden betegséget tud gyógyítani, bár az eredményekben korlátokat jelent a beteg életkora és a kór stádiuma. A pulzusdiagnosztika virtuóz ismeretében Li doktor nemcsak ismerteti a pácienssel az adott pillantban meglévô összes betegségét, hanem néhány nemzedékre visszamenôleg a családi örökletes kórokat is megismeri, így lehetôvé válik az egészségi állapot prognosztizálása, és javaslatokat lehet tenni a jövôre nézve.
Hogyan sikerül átlátni a gyerekek és a felnôttek összes betegségét ? Hogyan sikerül megtalálni mindegyik betegség okát és legyôzésének módját ? Ezekre a kérdésekre így válaszolt egy magyarországi elôadásán :
"Az ember legtöbb betegségének ugyanaz az oka. Ezt az okot a méhen belüli fejlôdésben és a szülés lefolyásának körülményeiben kell keresnünk. Ott található az emberi szervezet programjának a sérülése, vagyis a betegség megfejtésének kulcsa. Hasznos lenne megtalálni, hogy mi vezetett az egész emberiség élettevékenységét meghatározó program sérüléséhez. Bízom benne, hogy idôvel meglelem a megfejtését ennek a titoknak is...Hiszen a Földön sok titok van még, de a legnagyobb közülük - az ember, a potenciálja és a lehetôségei. Úgy hogy én legfontosabb feladatomnak azt tekintem, hogy megtaláljam az emberi lehetôségek titkának kulcsát, ami kétségkívül létezik."
Ez az igéret nem maradt meg a szavak szintjén. Li Eduárd az az ember, akinél a szavak mindig tevékenységben testesülnek meg, és viselkedése mindig meggyôzôdésével megegyezô.
Már több mint két éve tart Li doktor utazása az eltûnt civilizációk nyomában. Fél évig Mexikóban élt, ahol tanulmányozta a piramisok és ôsi városok romjait a Yucatán félszigeten, és Teotihuacanban (a nevének fordítása : a hely, ahol az istenek megérintették a Földet). Járt az ôsi obszervatóriumban, Coatzacoalcosban, a toltékok régi fôvárosában, Tuxtlában, a maják elhagyott központjában Palenkában, és sok más helyen, ahol távoli ôseink nyomai megmaradtak.
Sok idôt fordított emellett arra is, hogy tanulmányozza az emberi szervezet mûködését a trópusi körülmények között, amire korábban nem volt lehetôsége. Tanulmányozta a számára új kontinensen élô emberek temperamentumának és karakterének valamint betegségeinek sajátosságait, és természetesen gyakorolta hivatását is. Miután telefonon keresztül meggyógyított egy Kolumbiai államférfit, meghívást kapott Kolumbiába is. Ott érdeklôdését felkeltették a tajronok elhagyott városai, és az ismeretlen jalkonec - fordításban héja - kultúra nyomai San Augustin városka közelében. Megismerkedett ezekkel a kultúrákkal. Innen a vektor a kontinens más országai irányába mutatott. Így kialakult egy terv, hogy gépkocsival végigutazzon Dél-Amerikán, amely tervét meg is valósította. Járt a Perui szent helyeken ( az inkák ôsi városaiban a Machu Picchu, Cuzco és Nazca környékén ) Chilében, Argentínában, Boliviában és a Brazíliai dzsungelekben.
Megismerkedett az egész kontinenssel, elérve a déli csúcsát is, Ushuaia városát. "Mindenképpen lennie kell egy a tudás összességéhez illô egységes kulcsnak. Csak össze kell szedni a bolygónkon szétszórt darabjait - mondogatja. Kétségkívül a mai napig ôrzik ezeket a darabokat az emberek emlékezete, az ôsi tárgyak, épületek, kéziratok és szimbólumok. Biztos vagyok benne, hogy ezek a szétszórt darabok, még ha nem is gyûjtik ôket össze egy szoros rendszerbe, közvetítôként mûködnek, és nekik köszönhetôen századokon keresztül eljutnak hozzánk információk a Kozmosz azon lényegérôl, amely a Földön és a világmindenségben minden létezôt áthat. A valamikor pedig egységes egészként létezô rendszer kulcsa feltárja elôttünk a létezés, az evolúció, az élet harmóniájának és az ember hatalmas tartalékainak valamint lehetôségeinek titkát." Eduárd már régen felfedezte a földrajzi szélességnek az ember szervezetére és az egészségére kifejtett hatását. Tanulmányozva ezt a jelenséget, a következô megállapításokat tette : "Az a sebesség, amellyel a test a Föld különbözô pontjain a Földdel együtt mozog, hatással van a testen belüli folyamatokra, meghatározza az ember temperamentumát, növekedését, pszichikáját, idegrendszerét, ezért így vagy úgy de belül és kívül is megmutatkozik."
Sok más feladata mellett ez az utazás lehetôvé tette Dr. Li számára, hogy a gyakorlatban is ellenôrizhesse hipotézisét. Ennek lényege, hogy a földfelszín különbözô pontjai nem azonos sebességgel mozognak a tengelyforgás következtében. Leggyorsabban, az egyenlítôn található pontok mozognak - a sebességük meghaladja a leggyorsabb repülôgépekét is - , míg leglassabban a pólusok közelében találhatóak. Az ember nem érzékeli ezt a sebességet, talán csak mint hômérsékleti jelenséget : meleg van vagy hideg. Ugyanakkor nagy jelentôsége van ennek a sebességnek a sejteken belüli szinten. Ezt a hatást nem hagyhatja figyelmen kívül gyógyítási gyakorlatában az orvos, mikor különbözô szélességi fokokon - különbözô országokban, kontinenseken - élô emberek bajait gyógyítja. A különbözô országokban végzett gyógyítási tapasztalatai segítettek Li doktornak abban is, hogy felderítse a nemzeti hagyományoknak a hatását az emberek pszichéjére, az idegrendszerére, és ezen keresztül néhány specifikus megbetegedés jellemzôire.
Elôször ez a kérdés Magyarországi gyógyító munkája során merült fel. Hogy megértse ennek a hatásnak a mélyebb gyökereit is, részletesen elkezdte tanulmányozni a nemzeti szimbólumokat. Ebben az idôszakban érdeklôdését felkeltette a magyar szent korona, különösen a tetején lévô ferde kereszt ébresztett kérdéseket, hogy véletlenül ferdült-e el, vagy pedig szándékosan készítették ferdére. A részletes tanulmányozás során Eduárd érdekes következtetésekre jutott a korona szerkezetét illetôen, és véleménye szerint az, hogy a kereszt ferdesége megegyezik a Föld tengelyének a Nap körüli keringés síkjára állított merôlegeshez viszonyított hajlásszögével, arra utal, hogy elôre megfontolt, meghatározott célból lett ferde. Ennek során rájött a korona mûködési elvére is, hogy nemcsak a királyi hatalom jelképe, hanem szerepe szerint a király tudatát tökéletesítô eszköz is.
Ahhoz, hogy megfelelô módon uralkodjon a népe felett, a király megfelelô észbeli és személyiségi jellemzôkkel kell hogy rendelkezzen. Éppen ezért volt kötelezô a koronázás elôtt a megfelelô szentelési eljárások elvégzése. Sikerült megalkotni a korona hatását szimbolizáló ábrát, amely mint kiderült, képes az érzelmi állapotot stabilizálni. Ezt a szimbólumot sikerrel alkalmazza kalapjaival együtt a neves magyar kalapos mester, Harsányi László.
A latin-amerikai országokban Eduárd érdeklôdését fôleg a piramisok keltették fel. Következtetései számos cikkben napvilágot láttak már. Itt csak annyit említek, hogy véleménye szerint a piramisok az emberiség evolúciójára hatottak serkentôleg, mint ahogyan a korona ettôl eltérôen, egy individuum tudatának evolúcióját gyorsítja fel. Az emberi szervezet lehetôségeit vizsgálva Eduárd arra a következtetésre jutott, hogy az ember a természet által hosszabb élettartamra van beprogramozva. Ideális esetben ez elérheti a 800 évet is. Erre világosan utalnak azok az erôk, amelyeket az ember extrém helyzetekben képes mozgósítani, az életünk során kialakuló petesejtek és a spermák száma, és néhány más faktor. De az ember evolúciója során fellépett egy programtörés, amelynek eredményeképpen az élethossz töredékére csökkent. Ha megtaláljuk ennek a törésnek az okát, akkor lehetôvé válik visszaállítani az emberi szervezet eredeti, természet adta állapotát. Errôl részletesen Eduárd a mexikói televízió egyik mûsorában beszélt, amivel a nézôk és az újságírók nagy érdeklôdését váltotta ki. Sok éven át kereste ennek a törésnek az okát. Már régen rájött, hogy akárcsak az emberek betegségeinek legnagyobb részénél, itt is az okot az emberi élet kezdôpontjánál, a méhen belüli fejlôdésben és a szülés lefolyásában kell keresni.
A magzat élete, méhen belüli fejlôdése a terhesség normális lefolyása esetén a legteljesebb jólét körülményei közt folyik. Élelem, meleg, biztonság. Az anyával kialakul egy szenzorikus kapcsolat : alighogy eszébe jutott, hogy enne valamit - és tessék; a salakanyag eltávolítása - már ott sincsen; ha fázik - már melegítik is... De hirtelen ennek a gondtalan létezésnek vége szakad. Zuhogva távoznak a vizek, a test összenyomódik, és kitaszítja magából, nincs menekvés... Szörnyûség. A szeretett és szeretô világ hirtelen kegyetlenné válik. Meg akar ölni. Katasztrófával fenyegeti az ártatlan teremtést. Minden összeszorul körös- körül, fájdalmat okozva és félelmet keltve. Védekezni kell. Össze kell szedni minden erôt, és túlélni bármi áron. Végre világosság. Megszületett. Túlélte. Ekkor újabb csapás éri. Megszûnik az egysége az anyával. Az utolsó összekötô köldökzsinór is elvágva. Teljes magány. Az egész testet nyomja alig kibírható erôvel a gravitáció. A szemeket vakítja a fény. Hideg van. És éhes. A szenzorikus kapcsolat, amelyen keresztül az anyával kommunikált, szétszakítva... Ebben a pillanatban az ember elôször érzi magát a körülmények tehetetlen áldozatának, majd ezt az áldozati érzést, és a sorssal való ellenkezés hasztalanságának érzetét kivetíti a jövôjébe, ezzel életútja sok eljövendô helyzetét a világgal történt elsô érintkezésének érzetével hatva át...A szülés pillanatában, és a világhoz való adaptációja elsô másodperceiben az újszülött a méhen belüli világérzetének fájdalmas bukfencét éli át. A létezés 'örömét' 'fájdalom' váltja; a 'szeretet', amelyben az embrió fürdött 'félelemmé' transzformálódik; az ideális gondtalanság, a környezô világ jóindulatába vetett feltétel nélküli 'hit' átváltozik bizalmatlansággá; az egész Univerzummal való 'egységet' a magzat megszületése és az anyától való szétválása mélységes és határtalan magányosság érzetével váltja le. Így alakul ki a stressz központja, amely ezeket az érzéseket formálja. Ez pedig a maga útján hatással van az ember új öntudatának és világérzetének kialakulására, hat az ember fejlôdésére, irányítja viselkedését, érzéseit gondolatait egész életében. Az emberi tudatnak ez a hóhéra - a stresszközpont - kínzókamrává változtatja az ember életét, és a végtelen szenvedés óceánjába meríti bele. Úgy él tovább az ember saját illúzióinak börtönében, sûrû, mély álomba merült tudattal. A stresszközpont egy pókhoz hasonlóan szövi maga körül a védekezés pókhálóját, amire az embernek juttatott energia nagy része rámegy. Létezésének elsô napjaitól ellenôrzi az ember, és sokadszor is visszaellenôrzi, hogy szereti-e ôt az anyja, az apja, majd a felesége vagy férje, azután a gyerekei és így tovább. A stresszközpont egy folyamatos külsô fenyegetettség látszatát alkotja meg, és ennek a - a legtöbbszôr képzelt - fenyegetésnek a tudatosulása, félelemmel tölt el, fájdalmat és szenvedést okoz az embernek... Akkor az ember, valójában a 'pók', elkezdi szôni egy 'saját világkép gubóját', amelybe el lehet bújni, és ezzel biztonságot teremteni magunknak. A gyermek a saját világképének kialakítását az 'akarom' használatával kezdi. 'Ezt akkor csinálom, ha enni akarok : - ha sírok vagy kiabálok sikerül - hoznak enni. Ezt akkor csinálom, ha aludni akarok : sikerül ha stb. Azután egyszer hirtelen nem sikerül. Anya elment dolgozni. Akarom, hogy mellettem legyen. Kiabálok- nem sikerült. Sírok - nem sikerült. Megbetegszem - sikerült : anya mellettem van. Innen ered, hogy a betegség is egy eszköze annak, hogy elérje célját az 'akarom'. Ez az új elem a gyermek világnézetében idôvel tökéletesedik, egyre kifinomultabbá válik, de elviekben nem változik. Tehát a betegségeink egy része - a világképünkben a 'pók' által épített sajátságos erôdök.
De ez nem minden. Úgy tûnik, hogy a Földön létezik két 'vírus', amelyek a szülés, és a világgal való adaptáció elsô pillanataiban, a stresszközpont kialakulásával egyidejûleg hatol be az emberi tudatba. Ezek egyike az önsajnálat ( vajon miért bántanak engemet, hiszen olyan jó és ártatlan vagyok ), és a saját fontosságunk tudata ( ha kiáltok vagy sírok, egy ilyen nagy ember máris azt teszi amit akarok ). Ezek a vírusok beleássák magukat a tudat programtárába, és a komputer vírusokhoz hasonlóan, megesznek gyakorlatilag minden 'programot' (lehetôséget), amivel az ember csak a világra jött, többek között az emberi tudat evolúciójának programját, és csak egy programot hagynak, az 'ÉN programot'. 'Ezt az ÉN-t védeni és ôrizni kell, különben meghalunk' - súgja a tudatnak a stresszközpont, a 'pók', és elvonja az energiát, hogy 'védelmi, támadó ' szerkezeteket emeljen körülöttünk. Szóval a pók szövi a hálóját, amihez az energiát az élet számára létfontosságú folyamatoktól és szervektôl vonja el... Ezzel az ember életét egyre rövidebbé és kedvetlenebbé teszi...
Mind a két vírus aktívan építi a 'pókhálót', és 'irányítja az építkezést'. Ezek ellen a vírusok ellen csak egyetlen ellenméreg létezik, a saját halandóságunk tudatosulása. De ennek a tudatosulásnak az útjában áll szilárdan a pók. Talán ezért olyan keveseknek sikerült a szellemi tökéletesedés ösvényére lépni, amelyen nagyon hosszú és göröngyös út, valamint csekély eredmény vár rájuk. Valójában azokat az embereket, akiknek sikerült elérniük a megvilágosodást a Földön (megszabadulni a 'póktól' és a 'vírusoktól' ), két kézen meg tudjuk számolni. Nem a pók teremti-e ezeket a vírusokat, mint hû szolgáit ?
Virtuóz módon kihasználva képességeiket az emberi tudat irányításában, elôször is állandó félelemben tartja az embert, teljes energiájának 93 %-át a 'védelem' építésére vonva el, másodszor pedig maga mindvégig az árnyékban marad. Honnan is vehetnénk a hosszú életet ? Arra már nem marad energiánk. Ami az emberen belül történik, azt ô kívülre is kivetíti. Az államokat is olyan minta alapján építi, amit a külsô világgal szembeni örök bizalmatlanság, és el nem múló félelem sugall, hatalmas védelmi vonalakat épít, és válogatott támadási terveket szô a külsô ellenség ellen. Elegendô ha feltárjuk a háborúk mélyebb okait, hogy ezt meglássuk. Nézzék csak, mennyi eszközt költenek az államok a védelmek kiépítésére, az emberi szükségletekre fordításuk helyett. 'Ha nem alkotjuk ezt meg, elpusztulunk. ‘Hiszen ugyanezt csinálja a 'pók' is ! ô minden esetre, tartva a képzelt támadástól, védelmi erôdöket épít az emberi szervezet élettevékenysége céljából létfontosságú eszközök ( energia ) felhasználásával... Mi pedig öregszünk, betegeskedünk, butulunk, de a 'pókkal' nem vitatkozunk : vedd el ha kell, inkább lemondunk róla mintsem meghaljunk...
A 'pók' legnagyobb ereje abban van, hogy az ember nem is sejti létezését. Ez a 'pók' - láthatatlan. Ugyanakkor sátáni módon ravasz. Vajon nem az ô vallását nevezik-e sátánnak ? Érdekes, hogy a vallás a sátán legyôzésére ugyanazokat az eszközöket javasolja, amelyeket a mi 'pókunk' elleni harcra javasolni tudunk: legyôzni a büszkeséget magunkban - a 'saját fontosságunk tudatát'; megbékélést - legyôzni az 'önsajnálatot'; fegyelmezni az érzelmeket, megtanulni az érzéseinken uralkodni; segítségül ajánlja a hitet, a kiállást, becsületességet, nyitottságot : szeresd felebarátodat mint tenmagadat - más szavakkal nyisd ki a szemedet, nézz körül, saját magadon kívül létezik még egy egész világ... Ne tulajdoníts magadnak akkora jelentôséget. Ne sajnáld magad, de ne is állítsd magad talapzatra... de ezek megértésére több évtized megy el. Azután ezek a törekvések csak a pókháló elpusztítására irányulnak. De hogyan lehet egy csapásra megszabadulni ettôl az egész rémálomtól ? Hogyan vegyük le az Univerzum által az embernek juttatott energia útjából az összes gátat ? Erre csak egy mód van, magát a 'pókot' kell 'megölni'. A stresszközpontot kell megsemmisíteni.
A 'hogyan öljük meg a pókot' kérdésre a választ Eduárd Kolumbiában, a tájronok egyik ôsi városában - amelynek neve fordításban Elveszettet jelent -, egy szilveszter éjszakán kapta meg. Ez a város valóban elveszett volt a hegyek között hosszú éveken át, átjárhatatlan dzsungeleken keresztül lehet oda eljutni. A megtalálása után viszonylag nemrég nyitották meg a turisták elôtt is. Messze nem minden turista számára, mert semmilyen közlekedési eszköz nem visz oda, csak több tizkilométeres gyaloglással érhetô el.
Magában a városban csak néhány napot tölthettek. Az egyik éjszaka éppen újévre esett. S pont azon az éjszakán értette meg tisztán Eduárd Li, hogy milyennek kell lennie annak a technikának, amelyik elpusztítja a stresszközpontot, magát a 'pókot'. Akkor meglátta ezt a technikát teljes részletességében, és elnevezte 'AMRITA BARDO THODOL EXPRESS' módszernek. Azért expressz, mert használatával két nap intenzív foglalkozás alapján meg lehet ölni a pókot. A BARDO technika segít feleleveníteni a test sejt szintû emlékezetét, és segítségével visszajutni egészen a saját születésünk állapotába. Többször átélve ezt a helyzetet, segít a sejt szinten megválni a szülés traumális tudatától...
Visszatérve az embrionális állapotba, az ember tudata egy hátrabukfencet csinál az elsôdleges világérzés felé, az ÖRÖM, HIT, SZERETET és EGYSÉG felé. Ennek eredményeképpen a tudat átprogramozása megy végbe. Teljesen elveszik a környezô világ iránt érzett bizalmatlanság és az örökös félelem, ami el is pusztítja a stresszközpontot, a 'pókot'.
A szerencsétlenségek egyik fô gyökerének, a félelemnek az elpusztítása - az egyik legfôbb célja az összes technikának. Vallási értelemben a félelem legyôzése egyet jelent azzal, hogy : legyôzzük a legsúlyosabb bûnt, vagyis bûntelenné válunk, ami - egy másik tudati szintre történô - evolúciós átlépés.
Eduárd elmesélte ezt az expedíció résztvevôinek, és majdnem mindnyájan kifejezték kívánságukat, hogy részt akarnak venni a kísérletben. Bogotába történô visszatérésük után megtartották az elsô BARDO tanfolyamot. A résztvevôk végig élték a születésük, és az életük elsô idôszakának összes félelmét, mindazt, amit az újszülött megél. Utána még néhány napig érezték az újszülötti állapotot...
Már az elsô kísérlet eredményei nagyszerûen igazolták a gyakorlatban Li doktor elméleti következtetéseit. Az elsô tanfolyam minden résztvevôje csodálatos belsô békét, az élet örömeibe vetett bizalmat, az általános közérzet és az egészség javulását, a súlyának és az önmaga érzékelésének stabilizálását, intellektuális képességeinek erôsödését, hatalmas belsô energiát érzett. Ez nem volt meglepô, hiszen hatalmas energiapotenciál szabadult fel.
A tanfolyamot végzettek órákig mesélhetnek a bennük és az egész ôket körülvevô életben végbement változásokról. Kétség kívül nagy jövô áll Eduárd Li kutatásainak eme eredménye elôtt. A módszer technikáját folyamatosan fejlesztik. Most, a szülés utáni állapot átélésével az ember hihetetlen módon a fénybe jut, azt a szamatha érzést éli át, amihez az indiai jógik hosszú évek kitartó munkájával tudnak csak eljutni. Az 'AMRITA BARDO THODOL EXPRESS' tanfolyam két napig tart, és a résztvevôk részérôl nagyon intenzív és nagyon feszült munkát követel meg, a saját maguk, félelmeik és problémáik legyôzéséhez.
Valamennyire emlékeztet a beavatási rituálékra. Az egész munka az ember belsejében zajlik le. Azok alapján, hogy többen a tanfolyam után szenzorikus képességeket, vagyis lehetôségeik bôvülését tapasztalják, úgy látszik, hogy a tanfolyam során nemcsak a 'pók' semmisül meg, hanem az 'emberi tudat vírusai' is elpusztulnak.
Közvetlenül a tanfolyam után már néhányan látják az aurát, és egy másik, magasabb szintû intuíciót éreznek... De az ember transzformációja nem zárul le a tanfolyammal, még két évig tart amíg a 'pókháló' részei szakaszonként elhalnak, újabb blokkolt energia csomagokat szabadítva fel. Külsôleg ez fiatalodásban, és a test egészségesebbé válásában, az intellektuális és szenzorikus képességek erôsödésében nyilvánul meg.
- Hát látod, - mondja Eduárd - Magam sem gyôzôk eléggé csodálkozni. Hiszen a BARDO eredményei rákényszerítenek bennünket az orvostudomány átgondolására, különösen a betegségek és azok gyógyítását illetôen, az emberi élet filozófiai megközelítésének átértékelésére, talán még az iskolai tankönyvek átírására is...
- De hiszen ez témája lehet egy doktori disszertációnak - vetettem közbe.
- Nem is egynek - értett velem egyet.
- Akkor miért nem.. ?
- Azt már nem, írjanak mások ha akarnak, nekem erre a fölösleges dologra nincsen idôm. Ebben az életemben más feladataim vannak - nevette el magát.
Jelenleg Eduárd a BARDO második és harmadik szakaszainak kidolgozásán dolgozik.

Natalia Tshernigovskaya

Amrita Bardo Thödol Express...


A születés egy nagy traumatikus megtapasztalási élmény, amely mély nyomokat hagy az emberi lényben, egész élete folyamán. Ezek a mély benyomások determinálják egész személyes evolúciós fejlôdését az életén át.
A születési megtapasztalás négy fontos fázisból áll. Mindenek elôtt nagyon fontos megértenünk a magzat szituációját az egész terhesség alatt. Egy biztonságos világ lakója a magzat, ahol minden lehetséges elvárása ki van elégítve. Ha éhes étkezik, ha álmos, egyszerûen alszik, ha aktív akar lenni, akkor mozdul. Az egész terhesség alatt a magzat egy saját univerzumban él. Egy olyan univerzumban, melyrôl nem tudja, hogy egyszer megszûnik számára végleg. A felnôttek viszont türelmetlenül várják a baba érkezését és nekik csak pár hónap az egész. A babának mégis ez az egész világ. A baba nem sejti, hogy meg fog születni. Nem rendelkezik ehhez semmiféle információval.
Amikor elkezdôdnek az anya szülési fájdalmai, a magzat aggodalommal éli át, hogy az ô világát veszély fenyegeti. Millió anya közül egy sincs, aki aggodalom nélkül élné át a toló fájdalmak jelentkezését. A baba érzi azt, hogy az az univerzum, amely eddig megvédte ôt mindentôl, hirtelen szûk kezd lenni. A falak egyre szorítják, a magzatvíz, amelyben eddig ô lágyan ringatózott, hirtelen eltûnik és egy gigantikus harc kezdôdik a puszta életért.
A babának egy dolog világos, hogy az ô világa megsemmisült. Az elsô fázis tapasztalatai, ha a babának nagyon sok a félelme és a fájdalma, akkor ennek a lenyomata megmarad a sejtmemória rendszerében, mint egy nagyon szigorú, fájdalmas emlék.
A zárt, egyre szûkülô térbôl való félelme klausztrofóbiát vált ki számára. A második fázisban, amikor a baba kitolódik a szülési csatornán keresztül, ezt nagyon nagy fájdalmak közepette éli át, mert a babának át kell jutnia egy olyan szûk nyíláson, mely jóval kisebb, mint fejmérete. Amikor ezt végre átélte, ott várja a csöppséget egy új, ismeretlen világ. A tapasztalata azt mondja neki, hogy nem halt meg, de viszont harcolnia kell egy ismeretlen világgal szemben. A félelmei mégis azt mondják neki, hogy mindjárt meghalhat.
Végül levágják a köldökzsinórról, az utolsó fonálról, mely régi életéhez kötötte. Elôször életében levegôznie kell, már nincsen oxigén a köldökzsinóron keresztül. Már minden kapcsolat megszûnt a biztonságos régi világával. Elôször él át mély magányossági érzést.
Ez a négy fázis ott hagyja lenyomatát egész késôbbi egzisztenciáján. Nagy vonalakban ez a traumatikus tapasztalássor, melyeket átélünk születésünk során, determinálja egyéniségünket és a késôbbiek folyamán vissza fognak tükrözôdni a mindennapi tapasztalatainkon keresztül. Ez a születési megrázkódtató élmény fájdalmakat, problémákat, bizonytalanságot, bizalmatlanságot, stb...stb-t vonzanak maguk után.
Újra átélve ezeket a tapasztalatokat a Bardo Thödol technikán keresztül, óriási változásokat hoznak az ember életébe, melyek gyökerestül meg tudják változtatni életünket, azáltal, hogy meg tudunk szabadulni azoktól a terhektôl, melyeket megszületésünkkel szereztünk. Ezeket a tapasztalásokat transzformálva, egy új életérzés átélésének lehetôségét adja, amely teljesen új, szabadabb világba fogja vezetni életünket.
Az ember energiakészletének 90-95%-a arra irányul, hogy megvédjen minket a körülöttünk levô agresszióktól, melyeket veszélyesnek találunk életünkre vonatkozóan. A pszichiátria és a klasszikus orvostudomány csak gyógyszereken keresztül tudja csak némelyest ezeket a problémákat kezelni. Fóbiák esetében a megoldásukhoz nem tudnak a gyökerekig lehatolni. Az asztmának pl. nincsen végérvényes megoldása, ha nem találjuk meg a probléma gyökerét. Az emberi élet számtalan helyzetében Dr. Li Edward véleménye szerint, az összes betegségek 75%-a melyeknek pszichikai-fizikai tényezôkön alapulnak gyökerei, a születési traumákon alapszanak.
Az AMRITA BARDO THöDOL EXPRESS el tud jutni a legmélyebb rétegekbe, mindössze két nap alatt. Ezek az eredmények a klasszikus módokon 25-30 év munkájával, tapasztalataival érhetôek csak el, meditációval, vagy jógával, pl.
Ez a technika, amely Dr. Li Edward kutatásain alapszik, képes aktivizálni a sejtmemória-rendszert az egész szervezeten belül, hogy a születésig újra át tudjuk élni az egész életünk megtapasztalásait, de most már tudatosan, így minden jelenlegi problémánk gyökereit jelentô traumák feloldódnak.
Az ember a civilizáció kezdete óta keresi lényében az egységet. Mi az, hogy egység, vagy EGÉSZ-SÉG? Az a totális összhang, mely a belsô lényünkkel, az emócióinkkal, a szellemi világunkkal és a spirituális lényünkkel, valamint a külvilággal létrejön. Más szóval, az az ember, aki egyszerre tudja megtapasztalni a szellemi és spirituális aktivitást, a test aktivitásával. Ez az EGYSÉG! Ez a szintézis a Külsô és a Belsô harmóniája. Ez az egységkeresés a legfontosabb az emberi lény egész egzisztenciája alatt.
Többfajta metódus létezik, hogy az ember ezt a törekvését elérhesse, úgy, hogy rezonálni tudjon az Univerzum törvényeivel. A követelmény az emberi élet számára annyi, hogy úgy tudjunk átmenni az életünkön, ahogy a felsô, univerzális törvények diktálják. Ennek az a feltétele, hogy energetikai rendszerünknek olyan magas rezgéstartományba kell növekedni, hogy tudjunk kontaktálni, kapcsolatot teremteni a belsô tudatunkkal. Ez nem volt ismeretlen az ôsi tudások korában, a hajdani bölcsek körében sem. Ezekbôl a korokból ránk hagytak számos iratot és tradíciót, melyek fennmaradtak sok századon keresztül is. Néhány Szent könyv is túlélte a szellemi tudások nagy pusztításainak századait. Az egyike ezeknek a Szent-könyveknek a Bardo Thödol, a Tibeti Halottaskönyv. Ebben a könyvben lépésrôl-lépésre, nagyon részletesen magyarázva van az út, hogy mi a teendôje az embernek, amikor átlépi a halál küszöbét és mi a teendôje, hogy elérje az univerzális egységet a kozmikus tudattal. A mai kor kérdése, hogy muszáj-e, hogy a mai ember meghaljon ahhoz, hogy rendelkezésére álljon ez az ismeret.
Minden vallásnak megvan a saját beavatási metódusa. A beavatás az egy új élet kezdete, ami megmutatja, hogyan kell élni bizonyos vallási törvények szerint, az adott spirituális úton. Ezen rituálék szerint az ember hátrahagyja eddigi spirituális életét és mintegy új ember kezd el egy új úton járni. Ez hasonlóan megy a keresztény, a muzulmán, a shintoista, stb. hagyományok útmutatásai szerint. Ezek különféle beavatási technikák, melyeket féltékenyen ôriztek, óvtak napjainkig.
A Bardo Thödol technikát több, mint négyezer éve alkalmazzák Ázsia közepén. Néhány kiválasztott mesternek volt csak betekintése ezekbe az alkalmazásokba. A Bardo Thödol tanítása egy aktív technika, ami felszakítja a kommunikációs határokat, amik addig léteztek a tudatban, a lélekben és a testben. Ez átalakítja az embert egy új lénnyé, aki az egység felé tart.
A mi civilizációnk nagy lépésekkel megy elôre a technológiák fejlesztése terén, ugyanilyen módon kell elôre menni a spirituális úton is és olyan nagy lépésekkel kell elôre haladni a belsô tudat felé is. Ezen az úton ad segítséget Dr. Li Edward technikája, adaptálva az ôsi tudások eredményeit a mai ember számára, lehetôvé téve az egység elérésének az élményét.
A technika elnevezése, Amrita Bardo Thödol Express.
Az Amrita annyit jelent tibetiül, hogy esszencia, összetétel. Ez az élmény egy nagy sebességû átalakulási folyamat, az egység felé.
Harsányi László